Bűntudat (Egy Nagy Hibáért)
ahogy a templom ablaküvegén
mélán áttört a déli napfény.
ahogy a házak közt az utcán,
az üvöltő szél végig sétált.
ott volt a szívekben,
a bűntudat.
ahogy összecsukta aktatáskát,
pénzt kapott, mint altatótárs,
ahogy ránézett, tudta már jól,
hogy baj lesz, de jó az álom,
ott volt a szívekben,
a bűntudat.
ahogy a játszóterek csendjén
át csak a hinta-nyekergést,
ahogy terek halk lépte helyén,
már csak írtózat a képzelés,
ott volt a szívekben,
a bűntudat.
ahogy Fehér Farkas módjára,
kiáll, megvallja az országnak,
nincs baj, és sose volt drága,
munkája, vére hazánk fiának,
ott volt a szívekben,
a bűntudat.
ahogy a tévék képernyőjén,
megjelent a borzasztó tény,
ahogy a néző, az igazgató,
kezéből kiesett a pohár bor,
ott volt a szívekben,
a bűntudat.
ahogy a telefonhoz újra nyúlt,
ebédje gyomrában járt retúrt,
és rettentő halkan,
végre halljuk az igazat;
"ott van a szívemben,
a bűntudat."
Pheater
Címkék: vers társadalomkritika pheater-
2010.12.03. 22:03
-
Sl4ve
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
