Szobám Asztalától

- szobám asztalától,ahonnét megszületett,- szobád asztaláról,ahol te olvasod ezt,- szobám asztalától,csak így a történet,- szobád asztaláról,csak kósza képzelet,- szobám asztalától,székétől, papírjától,- tolljától, a házától,,mindentől miattam írtózol,- szobám…

Címkék: vers bocsánat lelki pheater

Idill

nézve tájat, élve életet,látni házat, ékes kék eget,csak arra vágysz, mint minden ember,lámpaoszlop, kinyílt kis kertek,benne madarak csiripelnek,jók és rosszak, zúgó világ,minden, mi rossz, innen kizárt,barna padra ülve séta után,szeretett asszonyod érted nyúl már,és szó…

Címkék: vers idill lelki tájleíró pheater

Egyedül

egyedül vagyok, amennyire csak lehet.egyedül írok. egyedül képzelek. egyedül vagyok, mennyire nem bánom,hallgatani csak; életnek hitt álmom,egyedül vagy te is; hidd csak el,magad leszel csak csukott szemmel,egyedül vagy te is; nem tévedek,egyedül van az is, akit átölelnek,egyedül van…

Címkék: vers élet gondolat emberek magány lelki pheater

Lássalak

Vesse földbe el az, aki szerette, és vigyázzon rá, akit szerettek, mert meghal a virág, s többé sose lát. Írja, csak írja, ezt az érzést, ezt a felemésztő késztetést, és meghal a virág, s többé sose lát, Vágyni rá, tehetetlen; sose elérni, Napsugárban, holdfényben halkan…

Címkék: vers emberek szerelem lelki érzelmek ábránd pheater

Amint ültem fenn

amint ültem fenn; láttam a szegényeket, minden este összeteszik kezüket, "adj nyugodalmat istenem..." láttam a munkától hullt könnyeket karba tett zsarnok kezeket amint ültem fenn; láttam a milliókat, akik a tegnapokat siratták volna, ám továbbment; s a holnap nem hozott…

Címkék: jövő vers kép gondolat emberek lelki pheater

Cím Nélkül Pheatertől

voltam már börtönben de mindenki félt tőlem ezért kiengedtek voltam már szent helyen de mindenki félt tőlem ezért kiküldtek voltam a föld alatt, mindenki vacogva tuszkolt ki a világra voltam a csillagok mellett és azok is rádöbbentek, hogy jobb nekem idelenn,…

Címkék: vers félelem lelki pheater

Vers Yuliától

 Ábránd a holdfényben Tekintetem az őrangyalunkra szegezem, Amint ezüstös fényt sír ablakomra. Ekkor mintha letámadna emlékezetem, Tükrök mintha apró tavakká váltak volna. Ezekből kicsiny patakok erednek, S ezüstös arcomon végig peregnek. Mintha kristályt látnék…

Címkék: vers kortárs holdfény másvilág lelki ábránd yulia
süti beállítások módosítása