Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

nézve tájat, élve életet,
látni házat, ékes kék eget,
csak arra vágysz, mint minden ember,
lámpaoszlop, kinyílt kis kertek,
benne madarak csiripelnek,
jók és rosszak, zúgó világ,
minden, mi rossz, innen kizárt,
barna padra ülve séta után,
szeretett asszonyod érted nyúl már,
és szó nélkül fejet válladra hajt,
hozzá menekülnél, ilyen világba,
ha ő lenne a vadász, és te a vad,
elé lépnél, ha útban koporsód van,
álmodik a szem, amerre ellát,
meglelni akarja édes álmát,
nem kell, hogy mind, mit láttál,
tényleg elötted legyen, barát.
csak lásd annak azt, amit vágytál,
s elfelejti szív gondját-baját.

Pheater