- szobám asztalától,ahonnét megszületett,- szobád asztaláról,ahol te olvasod ezt,- szobám asztalától,csak így a történet,- szobád asztaláról,csak kósza képzelet,- szobám asztalától,székétől, papírjától,- tolljától, a házától,,mindentől miattam írtózol,- szobám…
amit érzek, megfékezem,nem vagyok ezzel divatban,gúnyosan nevetve,bölcsen mosolyogva,válaszolok, ha megkérded,de tudod, hogy nem igaz az,gúnyosan nevetve,bölcsen mosolyogva,félresöprik a falevelet,ha rossz helyre hullt korábban,gúnyosan nevetve,bölcsen mosolyogva,kiűzetnek a jó…
ahogy a templom ablaküvegénmélán áttört a déli napfény.ahogy a házak közt az utcán,az üvöltő szél végig sétált.ott volt a szívekben,a bűntudat.ahogy összecsukta aktatáskát,pénzt kapott, mint altatótárs,ahogy ránézett, tudta már jól,hogy baj lesz, de jó az álom,ott…
ezer vélemény, akarat,vérben futó jelszavak,maradjon legalább nekem,megvakuló két barna szemem,diktált elvek, demagóg,éles késük csontig hatol,maradjon legalább nekem,süketülő kagyló-fülem,pénzért élve, dolgozva,kezem ázva a mocsokban,maradjon legalább nekem,rozsdásodó acél…
éjfél. néha még az utcánelszáguld egy autó, talán.álmosan ciripel elmenő busz,minként a sarkon továbbjut.tilosban állok, magasban,mögöttem a sötét falakbanrejtőzik a halál darabja,előttem a fény halk hangja,mormol bele az éj-kalapba...padokhoz; vas és fa csak,de kósza csókok…
minél messzebb, minél távolabb,halld meg szavam, jó uram,messze vagyunk, mennyire?már senki sem mondja meg,kevés lettünk, egyedül,élő, mozgó, csak menekül,örömünk fásult, veszett,véget értek a nevetések,kezünkben a kávéskanál,néha, néha gyengén rotál,fájdalmaink halk…
az őszi fák közt halkanlépdel el, morajtalan,sárgás avar lába alatt,zajt, semmit nem kavar,fehér és fekete táblák,nevét némán kiáltják,süket fülükkel hallják,vak szemükkel meglátják,csak néhány krizantém,- közhely, mégis csak szép, -hervad el, s lesz az ővé,hajunk vele…
mint az egyszerű gyerek,próbálok járni egyet,lábam remeg, dőlök vele,végén a földön végzem.mint az egyszerű gyerek,úgy mennék, mennék veled,de valahogy csak nem megy,eltanyálok; sáros leszek.nekem mégis ez a sorsom,mennem és orra buknom,de meddig esek még el?egy hónap? év? egy…
robbanás, és morajló sátrakból,hang tör fel az éjszakából,éj leple, bársony a támadónak,nem tudjuk, lőni honnan fognak,csak üvöltés, hörgés hallatszik,a bíbor vér sárral keveredik,újabb bomba. árokba esem veled,gránát hangjától összerezzensz,nem értem a harcot, ugrok,…
folyton a fejemben jársz,mint esti eső hangja,ahogy a feketeségen át,a csepp üvegen koppan.folyton a fejemben jársz,ahogy írok, húrhoz nyúlok,minden halott szív-dobbanás,kárba vész, és ködbe foszlott.folyton a fejemben jársz,fáj, hogy én nem a tiedben,egyszerű dolgok talányok…
