Ütközet
robbanás, és morajló sátrakból,
hang tör fel az éjszakából,
éj leple, bársony a támadónak,
nem tudjuk, lőni honnan fognak,
csak üvöltés, hörgés hallatszik,
a bíbor vér sárral keveredik,
újabb bomba. árokba esem veled,
gránát hangjától összerezzensz,
nem értem a harcot, ugrok, célzok,
velem együtt jut pokolra másik három,
te is felugrasz, lősz vaktában,
húzod a ravaszt, míg golyó a tárban.
az utolsó robbanás. és csend.
ahogy kimondom, oly hírtelen,
talán most jött el az a perc,
amikor még isten sem ment meg,
itt ér véget a dal, reményvesztve,
testem rózsáit repesz repesztette,
rádnézek,
azt látom rajtad, mit nem kéne.
"ember, ne add fel, kérlek..."
Pheater
-
2010.12.03. 21:57
-
Sl4ve
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
