Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

folyton a fejemben jársz,mint esti eső hangja,ahogy a feketeségen át,a csepp üvegen koppan.folyton a fejemben jársz,ahogy írok, húrhoz nyúlok,minden halott szív-dobbanás,kárba vész, és ködbe foszlott.folyton a fejemben jársz,fáj, hogy én nem a tiedben,egyszerű dolgok talányok…

Vesse földbe el az, aki szerette, és vigyázzon rá, akit szerettek, mert meghal a virág, s többé sose lát. Írja, csak írja, ezt az érzést, ezt a felemésztő késztetést, és meghal a virág, s többé sose lát, Vágyni rá, tehetetlen; sose elérni, Napsugárban, holdfényben halkan…