Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

Vesse földbe el az, aki szerette,
és vigyázzon rá, akit szerettek,
mert meghal a virág,
s többé sose lát.

Írja, csak írja, ezt az érzést,
ezt a felemésztő késztetést,
és meghal a virág,
s többé sose lát,

Vágyni rá, tehetetlen; sose elérni,
Napsugárban, holdfényben halkan elégni,
meghalt a virág,
és többé sose lát,

Ontani, faragni, halott rímemet,
amelyiket talán észre sem veszed,
mert meghalt a virág,
s többé sose lát,

Mert mennyit ér, ha el se mondom?
Bennem égne el? Ez a sorsom?
és meghal a virág,
s többé sose lát,

Elvetem magam miattad, de titok,
Vigyázz rám, mert én csak neked nyílok,
és meghalok,
hogy csak téged lássalak.

Pheater