Lássalak
Vesse földbe el az, aki szerette,
és vigyázzon rá, akit szerettek,
mert meghal a virág,
s többé sose lát.
Írja, csak írja, ezt az érzést,
ezt a felemésztő késztetést,
és meghal a virág,
s többé sose lát,
Vágyni rá, tehetetlen; sose elérni,
Napsugárban, holdfényben halkan elégni,
meghalt a virág,
és többé sose lát,
Ontani, faragni, halott rímemet,
amelyiket talán észre sem veszed,
mert meghalt a virág,
s többé sose lát,
Mert mennyit ér, ha el se mondom?
Bennem égne el? Ez a sorsom?
és meghal a virág,
s többé sose lát,
Elvetem magam miattad, de titok,
Vigyázz rám, mert én csak neked nyílok,
és meghalok,
hogy csak téged lássalak.
Pheater
-
2010.12.03. 21:36
-
Sl4ve
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
