Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

éjfél. néha még az utcánelszáguld egy autó, talán.álmosan ciripel elmenő busz,minként a sarkon továbbjut.tilosban állok, magasban,mögöttem a sötét falakbanrejtőzik a halál darabja,előttem a fény halk hangja,mormol bele az éj-kalapba...padokhoz; vas és fa csak,de kósza csókok…