Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

minél messzebb, minél távolabb,
halld meg szavam, jó uram,

messze vagyunk, mennyire?
már senki sem mondja meg,

kevés lettünk, egyedül,
élő, mozgó, csak menekül,

örömünk fásult, veszett,
véget értek a nevetések,

kezünkben a kávéskanál,
néha, néha gyengén rotál,

fájdalmaink halk dala,
nem jut el soha, sehova,

szép szavaink, gondolatunk,
mind mind magunk maradunk,

ősz hajunk míg földhöz,
átjár csontig a bús ősz,

cigarettánk fehér füstje,
éveink hallkan örökké lesznek,

átjár a gond, nyomorúság,
agónia, bú, és lemondás,

életünk célja annyi marad,
létrehozni újabb falat,

hallod hát, mit neked mondtam,
adj választ, és békén hagylak,

mért jó nekünk, falunk alatt?
minél messzebb, minél távolabb...