Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

amint ültem fenn; láttam a szegényeket, minden este összeteszik kezüket, "adj nyugodalmat istenem..." láttam a munkától hullt könnyeket karba tett zsarnok kezeket amint ültem fenn; láttam a milliókat, akik a tegnapokat siratták volna, ám továbbment; s a holnap nem hozott…

szép lesz majd egyszer, emberek tömege hirtelen felébred, fegyverhez nyúl százezer kéz, és fejek miliója az ég fele néz, szép lesz majd egyszer, halottaink sírból visszatérnek, okokat keresnek, nem találnak, velük győzhetetlen sereg támad, szép lesz majd egyszer, a nép ellen…