Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

... s fut csak az árny, fut, fújtat, s zihál... üldöz vagy menekül, azt nem tudni már, suhan, szinte repül, az íjból kilőtt, száll, és dobog a föld alatta, mind kiégett, oda már, lábnyoma lángol, ég, avar helyett vörös parázs, kezében kardok, pengék, s csak fut, fut tovább,…

 Ábránd a holdfényben Tekintetem az őrangyalunkra szegezem, Amint ezüstös fényt sír ablakomra. Ekkor mintha letámadna emlékezetem, Tükrök mintha apró tavakká váltak volna. Ezekből kicsiny patakok erednek, S ezüstös arcomon végig peregnek. Mintha kristályt látnék…