Felejtett
eltűnünk életekből,
megkopunk, mint könyvek,
s puszta félelemből,
maradnánk itt örökre,
emberek kezeikkel,
hányszor öleltek, fogtak,
ha erőnkből nem ment,
ők helyettünk tartottak,
hányszor mondták,
"holnap tán látlak ismét"
be nem tartották,
oly csalóka egy ismérv,
köszönsz utánuk,
de halkul hangod lassan,
kacsintasz rájuk,
de csak sétálnak halkan,
eltűnünk életekből,
mert ennyit ért tettünk,
"megismersz-e régről?"
de hangunk már nem csedül...
eltűntünk életedből,
nem látsz már bennünket,
és ettől a perctől,
Felejtett a nevünk... ne...
-
2010.12.03. 21:38
-
Sl4ve
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
