Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

Ezek a versek elég régen jöttek ki kezem alól. Mivel most találtam meg őket, lehet, hogy témájuk illetve stílusok nem lesz a tőlem megszokott; igen sokat változtam ezidő alatt.

Nem érzem úgy, hogy javítanom kéne ezeken a verseken; habár némelyiken mégis megtettem.

Álmodni

álmodni kell
- míg tart a gyötrelem,
feledni csak
- mit meg nem tehettem.

álmodni szüntelen
- füstös, bíbor látomások,
álmodni, emberek,
- amíg nem látnak mások

elfeledni azt,
- mi szüntelen a földhöz köt,
álmodni csak,
- amíg az repít, vagy égbe lök,

álmodni kell,
- hogy tudd, hova tartasz,
és ébredni kell,
- hogy tudd, oda el nem juthatsz...

Elődeim

állok, ahol partját mossa a Duna,
talán itt írta azt József Attila,
nézek szerte, amerre a part elér,
ám sehol egy odébb úszó dinnyehéj,
vajon szánt az ember, vagy épp arat?
tél van, hideg szél tépi arcomat,
merre lát a szem, fagy a határban,
meddig marad még ez a fagyos Nap?
meddig veri jég a kies pusztákat?
ha akarja, hát verje; isten áldja,
érintetlen maradjon; soha ember lába
ne érje a földet; e szörnyűség,
miatta sírnak hegyek, s dombvidék,
Talpa alatt a fű meghajlik, erőtlen,
s kezétől retteg a vadon, erdőtlen,
Álmulok halkan e pusztítás felett,
amit az ember feljődésnek nevezett,
nem tudom igazán mért vagyok én itt,
azért hogy befejezem, amit elődeim...