Volt Egy Ember, Meg Egy Holt
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egy ember, meg egy holt,
a szíve egyre csak zakatolt,
hogy hova ássa el a darabot,
ami a másikból visszamaradott.
mint egy száraz kenyérfalatot,
mit a szegény kínjában darabol,
úgy keresett, és csak kutatott,
egy földbe vágott nagy furatot -
melybe rejthet ily szép alakot,
hogy törvényes úton, utakon,
ne követhessék őt nyomon.
fogott hát sok deszka dorongot,
a tagnak szolid dobozt faragott,
és hat láb mélyre gyorsan ásott,
amig észre nem veszik mások.
elfödte oly magas nyomáson,
mint aki nem az imént lőtte volna lábon.
otthagyta az erdőben, s kitaláltátok?
hogy az egészet nem csak miattam látod.
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egy ember, meg egy holt,
Csak most te vagy az ember, barátom.
A hullát te vajon el hova ásod?
Pheater
Címkék: vers gondolat emberek kortárs gyilkosság humoros pheater-
2010.12.03. 21:29
-
Sl4ve
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
