Minden reggel
minden reggel,
pont, mint egy rossz közhely,
fogat mos, megfésül a csend,
lágy karjával szépen öltöztet,
minden reggel,
ajtót zárok; ezzel már vége,
más világok, más már az élet,
ránts vállat; lépj túl az egészen,
minden reggel,
elindulsz valami kevesebbel,
másban találni? csak reméled,
észre se vedd, csak egy reggel,
minden reggel,
ugyanazzal a maradék közönnyel,
köszön, kérdez, s felel az ember,
taposómalom; életnek nevezd el,
minden reggel,
szokj hozzá, valahogy így telik el...
Pheater
Címkék: vers pheater-
2011.02.12. 19:04
-
P mester
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
