Tintakönnyek
Lelkek, byte-okba foglalva

Apuka megint részegen jött a gyárból, Szemében mámoros borgőz lángja lángol, A gyerek vonyít, mert apja csók helyett Arcára pofont adott úgy köszönésképpen, Az anyuka retteg, és a sarokban reszket, Miképpen a férje a centrifugát hányja tele, Aztán újra kéz lendül, szeretet…

 én még gyerek vagyok, és szoktam álmodni, hogy néha fáj a karom, és nem tudok lábra állni, én már öreg vagyok, és szoktam álmodni, hogy átölel az anyukám, és enged játszani, én még vidám vagyok, és szoktam álmodni, hogy halottak vagytok, és meghalt…