amint ültem fenn; láttam a szegényeket,
minden este összeteszik kezüket,
"adj nyugodalmat istenem..."
láttam a munkától hullt könnyeket
karba tett zsarnok kezeket

amint ültem fenn; láttam a milliókat,
akik a tegnapokat siratták volna,
ám továbbment; s a holnap
nem hozott már szebb álmokat,
elvitte őket a zajló áradat...

amint ültem fenn; láttam a gazdagokat,
akik a pénzükkel egyedül maradtak,
és vágynak, hogy megosszák,
mert érzik, hogy így nem maradhat,
lelkük kiált, egy film szakadhat,

amint ültem fenn; láttam a haldoklót,
nyugalomban becsukni a láthatót,
átlépni, kilehelni lelkét,
s halálával alkotni maradandót,
nyomot hagyni a szoba padlón,

amint ültem fenn; láttam a harcokat,
ahogy a vér borított el világokat,
és folyvást küzdöttetek,
szétszedték a boldog családokat,
mert a sajátjuk volt elkárhozva,

amint ültem fenn; láttam a világot,
szétesni önmaga miatt vágyott,
és hullott daradokra,
égett, mint egy gyufa lángon,
és nevetett a sivárságon

amint ültem fenn; láttam a hamvakat,
feltámadni egy röpke perc alatt,
és az élet győzelmét,
a holtak ébredését, a pillanat,
amikor kezdődött az egész újra...

amint ültem fenn; magasban, hegyeken,
örökké csak láttam, hogy ti, emberek,
mi tesztek, és miért,
remélem, hogy békességetek csend,
és kürtök hangja nem töri meg.

Pheater

szép lesz majd egyszer,
emberek tömege hirtelen felébred,
fegyverhez nyúl százezer kéz,
és fejek miliója az ég fele néz,

szép lesz majd egyszer,
halottaink sírból visszatérnek,
okokat keresnek, nem találnak,
velük győzhetetlen sereg támad,

szép lesz majd egyszer,
a nép ellen indul ez a rendszer,
a hatalom, mely magából kelt,
és a saját erejétől roskad meg,

szép lesz majd egyszer,
amikor eljön az idő, és reggel
a napot eltakarják ezen erők,
és minden hatalom akkor megdől,

szép lesz majd egyszer,
véresen, bánatosan, kín keservvel,
amíg ember mozog, a harc marad,
mi vagyunk, aki nekünk gátakat szab

szép lesz majd egyszer,
amikor csak önszántukból emberek
lemondanak azért, hogy holnap
jobb világra ébredjen. remélem, ma.

Pheater

Új szerkesztője lett az oldalnak szerény személyemben. Elöljáróban annyit, hogy nem igazán posztoltam eddig egyáltalán sehol, reméljük azért nem lesz annyira förtelmes és olvashatatlan, ami kikerül ide kezem alól. Magyarul: adja isten hogy nem lesz szar.

Próbálom az oldalt napi szinten frissíteni, és valami értelmes dolgot kiposztolni; ez végülis nem a puruttya, vagy a napiszar. (Igen, ezek jó oldalak, meg lehet nézni, és jót lehet rajtuk röhögni. Ez az oldal nem az a stílus.)

Remélem más is olvassa az oldalt, és nem csak a szerkesztők. Aki él, és mozog, legalább elsőzzön be ez alá.

We didn't start the flame war

Pheater

Hírnév

fizessetek, fizessetek értem,
itt állok az orrotok elött,
szórjatok szirmokat, ideértem,
,,térdelj hasztalan! idejött"

mivel vagyok több? ne kérdezz,
csak fizess, csak fizess,
mert én a földön mindent értek,
és költs, a pénzed kérem,

figyelj, és szeress engem, mért?
ne kérdezd! örülj, láthatsz
minden este a tévében, ezért
örülj, borulj le, imádhatsz!

senki vagyok, és senki lettem,
de te szeress, és fizess,
mert én ott vagyok, igen, benned,
és te ezt elhiszed.

mert nyertem, és hallasz, látsz,
engem sose felejtesz el,
mert nem tudod, de úgy van ám,
hogy miattad örökre élek.

Cím Nélkül

cím nélkül tehát

írok egy verset

és ennyi. talán

senkinek se tetszett

minek cím annak

aminek nem kell?

minek név annak

aki most megy el?

minek arra szó

amit itt érzel?

minek, ha így jó,

és más nem kell?

nem kell több cím,

kapsz az életben,

nem kell több kín,

egyszer ébredj fel,

régen kihalt a rím,

vele az összes vers,

az ember egyre sír,

mert ő temette el,

egyszer kihalt már,

a szeretet, jóság,

és helyükön kopár

nyári tarló vár,

egyszer kihalt, de

én akkor is várom,

ha muszáj, örökre

a sírja elött állok,

cím nélkül tehát

írtam egy verset

és ennyi. talán

neked tetszett.

én még gyerek vagyok,
és szoktam álmodni,
hogy néha fáj a karom,
és nem tudok lábra állni,

én már öreg vagyok,
és szoktam álmodni,
hogy átölel az anyukám,
és enged játszani,

én még vidám vagyok,
és szoktam álmodni,
hogy halottak vagytok,
és meghalt mindenki,

én már szomorú vagyok,
és szoktam álmodni,
hogy éltek, s virultok,
és hogy akartok élni,

én még magyar vagyok,
és szoktam álmodni,
hogy az kell, amit nem kapok,
és nem tudok belenyugodni,

én még élek,
és szoktam álmodni,
hogy nem remény ez,
és el tudok aludni

voltam már börtönben
de mindenki félt tőlem
ezért kiengedtek

voltam már szent helyen
de mindenki félt tőlem
ezért kiküldtek

voltam a föld alatt,
mindenki vacogva
tuszkolt ki a világra

voltam a csillagok mellett
és azok is rádöbbentek,
hogy jobb nekem idelenn,

voltam már szerelmes
de mindenki félt tőlem
mert a többi is retteg

inkább itt maradok,
és egy szép napon,
majd félni fogok magamtól

Pheater

Ábránd a holdfényben

Tekintetem az őrangyalunkra szegezem,
Amint ezüstös fényt sír ablakomra.
Ekkor mintha letámadna emlékezetem,
Tükrök mintha apró tavakká váltak volna.

Ezekből kicsiny patakok erednek,
S ezüstös arcomon végig peregnek.
Mintha kristályt látnék elporladni,
Majd egyszer csak vízzé válni.

Őrangyal elbújt, csak a sok csillag mosolyog.
Ó, mint sok millió hab gyöngyöcske,
Mily felpezsegni látszik egy pohárból.

Hazugság! Nem kell nekem innen elmennem,
Világot fellelnem!
Ez nekem a mesevilág,
Nem, hogy elhagyom én hazám.

Az idő viszont hamar elfutott,
Őrangyal is már aludni ballagott.
Kényszert érzek, hogy hasonlót tegyek,
S elmém végre nyugovóra lelhet.

Ez már egy más világ.
Ez a vágyak végtelen óceánja.
Itt már nincsenek szabályok,
S itt megtehetem, melyek
Igaz világban már csak álmok.

Yulia

A magyarnak olcsó a vére

A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér semmit érte.
Azt gondolják, nincs értéke,
Nem fontos, ha kárba vészne.
Azt gondolják, mocskos a múltja,
Mocskos, mint az ördög bugyra.

A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér semmit érte.
Nem tudhatják, miért olyan fontos,
Egy magyarnak, ha ruhája, magyar vértől foltos.
Mert a magyar vér isteni kincs,
Melynek egy gondja van ha nincs.
A magyarnak olcsó a vére,
Senki se kér se kér semmit érte.
Ebben a vérben meg van az, ami máséban nincs,
Szeretet, remény, hit és bilincs.
Bilincs, melynek hideg fém anyaga,
A magyarokat ezer éven át is összekovácsolhatja.
A magyarnak drága a vére,
Drágább, mint minden vér egybevéve.

Udvardi Zoltán

Mostantól ezen a címen vagyunk elérhetőek. Posztok ugyanígy lesznek, csak ez ideálisabb név.