egyedül vagyok, amennyire csak lehet.egyedül írok. egyedül képzelek. egyedül vagyok, mennyire nem bánom,hallgatani csak; életnek hitt álmom,egyedül vagy te is; hidd csak el,magad leszel csak csukott szemmel,egyedül vagy te is; nem tévedek,egyedül van az is, akit átölelnek,egyedül van…
eltűnünk életekből,megkopunk, mint könyvek,s puszta félelemből,maradnánk itt örökre,emberek kezeikkel,hányszor öleltek, fogtak,ha erőnkből nem ment,ők helyettünk tartottak,hányszor mondták,"holnap tán látlak ismét"be nem tartották,oly csalóka egy ismérv,köszönsz…
Vesse földbe el az, aki szerette, és vigyázzon rá, akit szerettek, mert meghal a virág, s többé sose lát. Írja, csak írja, ezt az érzést, ezt a felemésztő késztetést, és meghal a virág, s többé sose lát, Vágyni rá, tehetetlen; sose elérni, Napsugárban, holdfényben halkan…
... s fut csak az árny, fut, fújtat, s zihál... üldöz vagy menekül, azt nem tudni már, suhan, szinte repül, az íjból kilőtt, száll, és dobog a föld alatta, mind kiégett, oda már, lábnyoma lángol, ég, avar helyett vörös parázs, kezében kardok, pengék, s csak fut, fut tovább,…
Ezek a versek elég régen jöttek ki kezem alól. Mivel most találtam meg őket, lehet, hogy témájuk illetve stílusok nem lesz a tőlem megszokott; igen sokat változtam ezidő alatt. Nem érzem úgy, hogy javítanom kéne ezeken a verseken; habár némelyiken mégis megtettem. Álmodni…
Elveszi, ami a tiéd, úgy érzi, hogy az övé, megissza a söreidet, kiszívja lassan véredet, rágja a húsod a bőrödről, érzed, ahogy fogaival őröl, a bőröd tépi széjjel, neki még a lelked is kell, belőled él ez a szörny, de igazán akkor győzöl, ha éppen elvesztesz mindent mi…
emberkék, emberkék, szép pici emberkék, égjetek szépen, mint százas villanykörték, benne vagytok a foglalatban, sötétkék, belőletek fog áradni fény, sötétkék. emberkék, emberkék, csöppnyi apró lény, öldököl, pusztít, a lényegtelenért, és mégis így tartja számon…
Soraink közt ott a lényeg, Mert más nem veszi észre, papírra vetem hát végleg, Ennél többet ér az élet, Sírhattok nekem, ti lények, Torkain ott van rég zsineg, Imádkoztok egy áldott kézhez, Hogy magának húzza azt meg, Elfed a föld, így ér véget, Lelkét kileheli a…
Apuka megint részegen jött a gyárból, Szemében mámoros borgőz lángja lángol, A gyerek vonyít, mert apja csók helyett Arcára pofont adott úgy köszönésképpen, Az anyuka retteg, és a sarokban reszket, Miképpen a férje a centrifugát hányja tele, Aztán újra kéz lendül, szeretet…
Egyszer volt, hol nem volt,Volt egy ember, meg egy holt,a szíve egyre csak zakatolt,hogy hova ássa el a darabot,ami a másikból visszamaradott.mint egy száraz kenyérfalatot,mit a szegény kínjában darabol,úgy keresett, és csak kutatott,egy földbe vágott nagy furatot -melybe rejthet ily…
